Interjú Nemes Mónival, a Profirent Gépkölcsönző Kft. gazdasági igazgatójával.
„Példakép vezetők” interjú sorozatunk következő alanya egy építőipari cég felsővezetője, két gyermek édesanyja. Szabadidejében túrázik, fut, teniszezik, és női közösséget épít. Önmagát hídszemélyiségnek tartja, agilisan vezeti csapatát és stabilitást ad a nehéz hétköznapokon, és mindezt végtelenül derűsen teszi.
Ladics Viki beszélgetőpartnere ezúttal Nemes Mónika, a Profirent Kft. gazdasági igazgatója.
Ladics Viktória (LV): Móni, az építőipar elég férfias iparág. Hogyan jött ez a Te életedbe?
Nemes Mónika (NM): Ez elég régre nyúlik vissza. Fiús családban nőttem fel és ott alakult ki a műszaki irányultságom. Lehet, hogy elsőre furán hangzik, de engem érdekel és szeretem érteni is, hogy mivel foglalkozunk.
Az első munkahelyem, ahol főiskolai gyakorlaton voltam, már az is egy autós cég volt. Később egy élelmiszeripari technológiagyártó cégnél dolgoztam. Aztán egy épületgépészeti kivitelező cég ügyvezetője lettem, mely Németországban tevékenykedett. Gazdasági vezetőként kerültem oda, majd az elért eredményeimnek köszönhetően ügyvezető lettem és operatív irányításért is feleltem. Szép eredményeket értünk el, két év alatt 80 főből 160-ra növekedtünk. Ez egy igazi sikertörténet az életemben, és szintén építőipari.
LV: Mégis váltottál. Miért döntöttél így?
NM: Igen, az élet úgy hozta, hogy megkeresett egy piacvezető reklámipari cégcsoport gazdasági igazgatói pozíció betöltésére, és ezzel egyidőben magánéletem is úgy alakult, hogy Budapestre költöztünk, így az egybeesés megkönnyítette a döntésemet. A nemek aránya itt már erősen eltolódott a nők irányába, és ezután lehetőséget kaptam arra, hogy kipróbáljam magam a divatiparban is. Megvolt annak is a szépsége és nagyon hálás vagyok a lehetőségért, új nézőpontokat hozott a szakmai munkámba is.
LV: Ezekben a nőiesebb iparágakban is sikeres voltál?
NM: Igen, aztán a Covid újranyitott az építőipar irányába.
LV: Ekkor jött a Profirent?
NM: Igen, két éve. Egy inspiráló és előremutató beszélgetésem volt az ügyvezetővel egy kávézóban, akivel hamar megtaláltuk a közös hangot: már az interjú második percében tudtam, hogy megtaláltam a következő állomást, ahol értékes tagja lehetek egy fejlődő szervezetnek, így nem volt kérdés, hogy elfogadjam-e az ajánlatukat.
Az előző hat évben a cég a háromszorosára nőtt, de a belső működési és pénzügyi folyamatok ezt a változást csak nagyon csekély módon tudták lekövetni. Így kezdődhetett az építkezés, amit a munkámban is leginkább szeretek: a szorgos egymás utáni lépésekből felépíteni egy stabil, támogató hátteret, amely a vállalat értékteremtőképességét kiegyensúlyozottan segíti.
LV: Mekkora a csapatod?
NM: A pénzügyön a közvetlen munkatársaim 10-en vannak, de a munkakörömből adódóan az egész szervezettel kapcsolatban állok és hatásom van rá. A pénzügyi terület szaladt leginkább az események után és kellő vezetői összefogás hiánya miatt az új kollégák jöttek-mentek a területen. Ezen sikerült változtatnom. Csapat lettünk és együtt fejlődünk, együttműködünk, egymást segítve, egyre magasabb színvonalon szolgáljuk ki belső és külső ügyfeleinket. Nagyon más szemléletben irányítom őket, mint ahogy korábban működött a terület.
LV: Ezt hogyan sikerült elérned?
NM: Fontosnak tartom, hogy értsük meg mindig a másik oldal nézőpontjait is, mert azzal tudunk olyan megoldást adni, amivel aztán mindenki elégedett lesz. Úgy értem el, hogy sikerélményhez juttatom őket. Hiszem, hogy minden problémában ott van a megoldás elrejtve, ezért, ha kell, több órát beszélünk róla, de együtt megtaláljuk. Pont ezért szeretnek és mernek is bejönni hozzám. Számomra nem csak a teljesítmény, hanem a hogyan is fontos. Törekszem a problémák gyökeréig lemenni és ott keresni a megoldást. A csapat minden tagja számít, ettől leszünk sokszínűek és rugalmasabbak.
Emellett látják rajtam, hogy másként gondolkozom, mint a klasszikus értelemben vett gazdasági vagy pénzügyi igazgató. A business oldalát is szem előtt tartom a számoknak, tudnunk kell a business nyelvét beszélni. Arra törekszem, hogy a mi munkánk ne papír-, hanem életszagú legyen. Ebben is támogatom és fejlesztem őket, hogy lássanak ki a dobozból.
LV: A vezetőségben rajtad kívül hány nő van?
NM: Kettő. Az ügyvezető és a HR vezető. Ez a cég már abban is egyedülálló, hogy női ügyvezetője van. Ilyen az építőiparban nem igazán jellemző, a felsővezetői pozíciókban 96%-ban férfiak vannak.
LV: Miben más egy női vezető szerinted?
NM: Egy nő másként vezet, mint egy férfi. Ha magamból indulok ki, egy nő empatikusabb és kitartóbb tud lenni szerintem, én például mindig megértő szemlélettel vágok bele mindenbe, és nem erővel, letolva a másikat szeretem megoldani a kihívásokat, feladatokat.
LV: Nőként kell mást vagy pluszt beletenni?
NM: Az építőiparban? Igen! Abszolút! Az én sikerem vagy elfogadtatásom kulcsa az volt mindig, hogy hajlandó voltam tanulni és meg akartam érteni a működést, a businesst. Legyen szó egy gép működéséről vagy egymásra épülő folyamatokról, melyek nem a gazdasági területhez tartoznak klasszikusan. pl. Korábban még egy osztrák gépgyártó cégnek műszaki leírásokat, gépkönyveket is fordítottam németről magyarra.
A gazdasági terület vezetőjeként természetesen számomra a számok a legfontosabbak, de azt tapasztalom, hogy ha érted a másik oldalt, akkor még eredményesebb tudsz lenni. Én, ha kell, lemegyek a legalsó szintre, hogy megértsem, mi az adott probléma gyökere, és onnan hozok vissza megoldást. Mindemellett fontosnak tartom az átláthatóságot és a tiszta működést.
LV: Az egyén vagy a csapat a fontosabb Neked?
NM: Én a csapatokban és az egyéni erőben hiszek. Ha arra fókuszálunk, hogy kinek mi az erőssége és ezt kidomborítjuk, illetve mindenkinek lehetőséget teremtünk arra, hogy belerakja az egyéni képességeit az egészbe, akkor az biztosan eredményes lesz.
LV: Ez vezetői hitvallásnak tűnik.
NM: Igen az is, mindenhol így működtem eddig, és nagyban hozzájárult az eredményeimhez.
LV: „Hídszemélyiségnek” tartod magad. Miért?
NM: A felsővezetői / tulajdonosi utasítás és a mindennapok között megtalálom a hidat. Mindkét oldalt ismerem, és jól tudom oda-vissza képviselni, fordítok egyik nyelvről a másikra. A stratégiai irányokat a mindennapi munkában is képviselem és a csapatommal a megvalósítás során a célokat szem előtt tartva működünk.
LV: Nagyon tisztán látod magadat és a működésedet. Mi segített ehhez hozzá?
NM: Nagyon hiszek az önfejlesztésben és fontosnak is tartom. Önmagam megismerése által fejlődni: ez nagyon fontos tényező a munkában és privát életben egyaránt. Engem ez visz előre, szeretem azt az „aha”- élményt, amikor rájövök, megfejtem, hogy mi történik körülöttem és onnantól lesz ráhatásom arra, hogy változtassak.
Korábban mindenki hibás volt, csak én nem, és mindig ugyanazzal a helyzettel találtam szemben magam. Nehéz volt szembenézni és elfogadni a saját negatív tulajdonságaimat is. Egy idő után feltettem magamnak a kérdést, hogy miért kívül keresem a hibákat, miért nem belül a megoldásokat, ahogy a munkámban is. Amikor irányt váltottam, minden könnyebb lett, mert tudom, hogy bennem van a megoldás, és a válasz minden kérdésre. Mindig van megfejlődendő terület, ez egy szenvedélyes keresés, önmagam megismerése.
Hét éve járok coach-hoz egyéni fejlesztésre és körülbelül ekkortól indult el a karrierem is látványosan. Sok-sok témát feszegettünk már és hálás vagyok neki, hogy eddig kísért ezen az úton.
LV: Mi volt az eddigi legnagyobb felismerésed?
NM: Hogy nagyon fontos megtalálni az egyensúlyt a szerepeim között, szükségem van feltöltődésre, énidőre, a vágyaim megélésére. Legyen szó az anyaságról, a felsővezetőről, a szüleim gyerekéről, a barátokról és még sorolhatnám. A kikapcsolódás segít a szerepeimet összehangolni és tudatosabban megélni.
LV: Hogyan töltődsz?
NM: Sokféleképpen. Túrázok a természetben, futok, teniszezek, úszok, olvasok. Futás közben el tudok engedni minden feszültséget és mindazt, ami nem az én dolgom, felelősségem, mivel hajlamos vagyok magamra venni mások terheit. Szó szerint felszabadulok. Három hónapja visszatért a tenisz is az életembe, kamaszkoromban játszottam, és csak az az emlék volt meg, hogy szerettem benne valamit. Ezért lementem újra edzőhöz tanulni, játszani – nagyon sokat ad és közvetve nagyon sokat segít a munkámban is: játékosságot ad, a koncentrálási képességem erősítését. A labdatechnika még inkább megerősít a céltudatosságomban, segít engedni a CFO-s merevségemen és közelebb visz a fiatalabb generációhoz. Egyszerűen feltölt és ad egy új perspektívát a mindennapokhoz.
LV: Honnan hozod az erős nő mintáját?
NM: Egyértelműen anyukámtól, aki 36 évig állami biztosítónál, később másnéven ismert piacvezető biztosítótársaságnál dolgozott. Végigjárta a ranglétrát, nagyon sok tapasztalatot gyűjtött és tanult. Utolsó éveiben stratégiai tanácsadója lett a társaság vezérigazgatójának. Sok munkája volt benne, hogy elfogadják az ő iránymutatásait. Otthon is hasonlóan szigorúan működött, ez gyerekként volt, hogy nagyon nehéz volt, de így is sok mindenre megtanított.
LV: Te mit szeretnél továbbadni a lányaidnak?
NM: A legfontosabb, hogy a meleg otthon érzését megteremtsem nekik. Egy érzelmileg biztonságos otthont, ahova bármikor visszatérhetnek, ahol mindig elfogadás, megértés, őszinte beszélgetések és finom illatok a konyhában sok-sok nevetéssel fűszerezve várja őket.
Emellett szeretném, ha megtanulnák, hogy a sikerért meg kell dolgozni. Tudatosan, célokat kitűzve haladni előre. Nem erőltetve és vért izzadva, hanem lépésről-lépésre haladva időt adva maguknak és a folyamatoknak egyaránt, valamint élni az élet adta lehetőségekkel.
LV: A szabadidődben hívtad életre az Építőipari Női Vezetői Klubot. Mi motivált?
NM: Nekem sokat ad a női kör ereje. Teljesen más oldaláról tudja egy-egy dolog, egy élethelyzet megmutatni magát, más megvilágításba tud kerülni egy ilyen közegben. A munkában sokszor a határozottabb, céltudatosabb oldalamat kell használnom, és tudtam, hogy vannak még más női vezetők is ebben az iparágban, akik valószínűleg ugyanazzal küzdenek, mint én. Ebben a klubban, társaságban lehetőségem van hasonló környezetben működő hölgyek társaságában a nőiesebb lágyságot, odaadást, a vidámságot, a közösség összetartó és építő erejét is megélni. Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne egy közösség, ahol női szemmel tudunk akár iparági vagy emberibb, személyesebb témákról is beszélgetni, félretéve azt, hogy a munkában akár egymás versenytársai vagyunk.
Délutáni kávézás közben jött a Női Vezetői Klub ötlete, a gondolatokat gyorsan tettek követték. Kitűztük az első időpontot, a témát és elkezdtem felhívni a hölgyeket. Tőlük pedig azt a megerősítést kaptam, hogy van létjogosultsága egy ilyen női közösségnek az építőiparban. 2021 őszén tartottuk az első ilyen jellegű rendezvényünket, és bátran mondhatom, hogy sikeresnek bizonyult. Alapvetően – ahogy a kezdeményezés neve is mutatja – női felsővezetőket hívunk meg, akik a Profirent partnereitől érkeznek. A személyes ismertségek, barátságok építése mellett nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy ez az alkalmi „klub” erős szakmai közösségként is megállja a helyét, a programok összeállításánál ezt a célt is figyelembe vesszük. Ezért olyan vendégeket hívok meg, akiktől mi, a jelen lévő is tanulhatunk, legyen szó akár vezetésről vagy a női szerepről.
LV: Ez is kielégíti az építkezés iránti vágyadat, ha jól gondolom.
NM: Abszolút!
Az első alkalom sikerén felbuzdulva folytattam a találkozókat. Mindegyiknél a célom az is volt, hogy a jelenlévők plusz lelki táplálékot is kapjanak, amiből tudnak töltekezni, amit tudnak hasznosítani a munkájukban, a hétköznapokban, akár magánéletükben. A legfontosabb, hogy értéket képviseljen számukra. Már három találkozónk volt a Villa Bagatelle Salonjában, mind izgalmas témával és vendéggel.
LV: Nagyon úgy tűnik nekem, hogy a helyeden vagy. Milyen karrierálmod, célod van még?
NM: A jövőben a női klubot szeretném magasabb szintre emelni, hogy minél több építőiparban dolgozó nőt be tudjunk vonni a programokba.
Mindig volt külföldi kapcsolódás a munkáimban, amit nagyon szeretek, kinyitja a világot, tudattágító hatása van, kreatívvá, motiválttá tesz. Ha a jövőben valamikor megtalálna egy külföldi munkalehetőség, esetleg külföldre költözés, lehet, hogy igent is mondanék rá.
Fontos számomra a tudásmegosztás, mentorálás: ezt is célom jobban kibontakoztatni, valamilyen formában segíteni cégek, szervezetek fejlődését, abban támogatást nyújtani a szakmai-vezetői tapasztalataim megosztásával.
Jelenlegi munkámban is benne van a kinyílási lehetőség külföldi terjeszkedés irányába, ez is izgalmas kihívásokat rejteget magában.
LV: Akkor ez egy újabb építkezés lesz.
NM: Igen, lépésről lépésre.
LV: Téged az építkezés inspirál. Ha felépítetted, látsz benne még izgalmat?
NM: Ha a folyamatos fejlődés lehetősége benne van, és találok olyan társakat, akikkel ez egy folyamatos tanulás lehet, akkor a napi rutin adta monotonitás is elfogadhatóvá válhat. Hosszú távú terveim között szerepel, hogy szabadúszó interim menedzserként vagy tanácsadóként a tudásomat megosztva fejlődő szervezeteket támogassak.
LV: Ha Nemes Móni illat lenne, akkor milyen lenne?
NM: Izgalmas kérdés. Valami citrusos, friss illatot képzelek el, pici édeskés, meleg behatással, ami lágyít rajta, a fás illatösszetevő pedig a stabilitást adná hozzá.
LV: Köszönöm a beszélgetést! Sok sikert kívánok Neked a továbbiakban is!
