Sokszor és sokan kérdezték már tőlem az elmúlt években azt, hogy számomra miről szól az önismeret?
Erre a kérdésre általában Jim Collins kutató és író gondolatai jutnak először eszembe. Szerinte a kiemelkedő vezetők tudják azt, hogy mikor nézzenek a tükörbe és mikor nézzenek ki az ablakon át másokra.
Meggyőződése szerint a sikeres vezető az, aki siker esetén kinéz az ablakon és azt mondja: „nekik meg a szerencsének köszönhetem a sikerem”, kudarc esetén pedig belenéz a tükörbe és elgondolkodik, hogy „vajon mit ronthattam el, mi az én felelősségem”.
A siker felelősségében teljesen egyetértek vele, ugyanakkor azt gondolom, minden vezetőnek, de még inkább minden embernek először “nézni” érdemes megtanulni. Utána tudja majd csak, hogy hogyan nézzen a tükörbe vagy kifele az ablakon át.
Számomra erről szól az önismeret. Arról, hogy képesek vagyunk egy olyan nézőpontot felvenni, ahonnan láthatjuk, mi zajlik bennünk és azt is, hogy hogyan illeszkedünk a minket körülvevő világba.
Ebben a nézőpontban rejlik egy felbecsülhetetlenül értékes szabadság, ami lehetőségeket és megkönnyebbülést hoz magával.
Az teljesen természetes, hogy mindannyian törekszünk valamilyen változásra, szeretnénk olyan minőségeket kialakítani az életünkben, amiről úgy tartjuk, jobbá tesznek minket.
Jobb hallgatóság vagy éppen jobb szónokok szeretnénk lenni, esetleg befogadóbbak, határozottabbak, vagy rugalmasabbak.
Azok az élethelyzeteink, amikor valamilyen felelősséget, vagy akár csapatot bíznak, ránk alapból magukban rejtenek egy sor olyan elvárást, aminek szeretnénk megfelelni.
Ilyenkor lehetőségünk van szabadon dönteni. Felismerhetjük azokat a lehetőségeket, amik eddig vakfoltjaink mögött rejtőztek és láthatjuk valójában milyen súlytalanok is, a sokszor automatikus gondolataink, hiedelmeink és elvárásaink.
És, hogy hol lakik ez a szabadság a hétköznapjainkban?
Ezt egy gondolatkísérlettel tudnám legkönnyebben bemutatni. Gyere és játssz velem!
Képzeld el, hogy egy munkatársaddal ebédelsz, akivel közösen viszel, egy fontos feladatot. Ő ebéd közben közli Veled, hogy nem végezte el a rá eső részt, úgy, hogy eddig azt kommunikálta minden rendben, ráadásul ma este van a határidőtök.
Ahogy hallgatod őt - vagy akár már most, amikor csak eljátszol a gondolattal, - egyszerre nagyon sok minden történik Benned gondolat, érzés és testérzet szintjén is.
Nézzük ezeket külön:
Lehetnek ilyen gondolataid: Vajon miért nem vettem ezt észre eddig? Meg kellett volna kérdeznem többször? Hogy fordulhatott ez elő? Mit tegyünk most? Direkt szórakozik velem?
Különböző érzések bukkannak fel Benned: düh, csalódottság, feszültség, tehetetlenség.
A gondolataid és az érzéseid a testedre úgy hatnak, hogy megfeszülnek az izmaid, összeráncolod a homlokodat, megemelkedik a pulzusod és sekélyessé válik a légzésed.
Mindezek mellett nem vagy független a környezetedtől sem, hisz vannak már ígéreteid a mai napra, felelősséget vállaltál munkahelyi és magánéleti témákban is, és ami tovább nehezíti ezt a helyzetet az a kollégáddal való kapcsolat, ami fontos számodra.
A fentiekből egyértelműen kirajzolódik, hogy a külső környezeted és belső élményeid egyszerre és magas intenzitással formálják a válaszodat, reakcióidat.
Ha ezt a helyzetet nem tudatosan kezeled, akkor ez az élmény halmaz elindít valamerre. Legtöbbször a megszokott, bejáratott gondolati és cselekvési útvonalaidon át, ami viszont közel sem garantálja azt, hogy a helyzetnek megfelelő, tudatos és szabad választ adod majd. Sőt!
Az ilyen pillanatokban különösen fontos a korábban már említett nézelődési készség.
Ez segít, hogy átlásd milyen tényezők alakítják a tudatállapotodat és milyen viselkedési lehetőségek merülnek fel Benned.
A közvetlen élményeidtől való időleges eltávolodás ad egy kis teret a megnyugvásra is. Eközben megfigyelheted mi hat Rád a legerősebben, hova térnek vissza a gondolataid. Ezzel nem változtatod meg az élményedet, csupán megfigyeled és ennek segítségével választasz egy olyan cselekvést, ami összhangban van az értékeiddel és az elveiddel.
Az a jó hírem, hogy ez a szabadság mindenkinek elérhető.
Ha a fenti példából eltávolítod az extrém impulzust, láthatod, hogy ez igazából az életed folyamata. Minden pillanatban sok-sok belső élmény mozog egyszerre Benned és nem vagy független a környezetedtől.
Ha egy másik oldalról közelítjük meg, akkor ez azt is jelenti, hogy bármikor és akár folyamatosan gyakorolhatod a nézelődést, így a nehezebb pillanatokban biztosan könnyebben fog már menni.
Az önismereti nézelődésedet az egyszerű gondolatkísérletektől kezdve a komplex csoportos önismereti folyamatokig rengeteg bizonyítottan működő eszköz segítségével fejlesztheted, támogathatod.
Minden önismereti út teljesen egyedi. Az én meglátásom az, hogy két dolgot mindenféleképpen érdemes figyelembe venned mielőtt erre az útra lépsz:
Az egyik az, hogy ugyan ez egy belső munka, de mások támogatása nélkül nem lesz teljes a kép. Ezért én azt javaslom, hogy dolgozz belül, de kérj visszajelzéseket másoktól is.
A másik, hogy ez egy életen át tartó folyamat, tehát ne egy újabb to-do legyen, hanem egy kitartó törekvés, ahol a legkisebb lépések is sokat számítanak.
Arra bátorítalak, hogy:
gondold újra mit is jelent számodra a nézelődés és az, hogy saját magad megfigyelőjévé válj,
ismerd fel azokat a helyzeteket, amikből tanulhatsz, fejlődhetsz és
keresd azokat a támogatókat, akik segítségével felfedezheted a szabadságot, a megkönnyebbülést és azt a számtalan új lehetőséget, amit ez a munka tartogat.
A cikk szerzője: Dömötör Márk team coach, coach, tréner
