Szinte minden készségfejlesztési képzésen időt lehetne szánni a megfelelő minőségű figyelem témakörére. Banálisnak hangozhat ez a témakör, hisz kinek ne lenne saját élménye a figyelemről; mégis mit kell ezen tanulni – gondolhatná a tréning résztvevője. Mást se csináltunk 12-18 éven át, amíg az iskolapadban ültünk, és mást sem csinálunk ma sem egész nap, mint figyelünk. A figyelmünket kérik a hangosbemondók, a megbeszélésen felszólalók, az ügyfeleink, a zebrára lelépők, a megcsippanó telefonunk és a hozzánk közel álló, számunkra kedves személyek is. De vajon ebben az óriási versenyben, ami a figyelmünkért zajlik, valóban tudunk figyelmet szentelni az azt kérő beszélgetőpartnereinknek vagy csak ahhoz értünk (illetve sokszor ahhoz sem), hogy hogyan legyünk csöndben, amíg a másik arcizmai mozgást mutatnak.
Az alábbiakban a figyelem szintjeit mutatom be egy-egy mindennapi példával illusztrálva azokat:
1. Várjuk, hogy mikor szólalhatunk meg végre
Ezek azok a helyzetek, amikor korábbi tapasztalataink, elképzeléseink alapján kitalálni véljük, hogy a másik fél mit szeretne mondani, vagy egyszerűen annyira fontosnak, igaznak, adu-ásznak érezzük a saját mondanivalónkat, hogy csak arra tudunk figyelni és meg sem halljuk, hogy mit mond a másik fél.
„Már megint az Excelről beszél… úgyis tudom, hogy az FKeresre fog kilyukadni, már tízszer elmondta, hogy neki ez nem megy.”
2. Magunkról beszélünk, saját tapasztalatainkról, történeteinkről számolunk be válaszképpen
Természetes, hogy mások dilemmái, problémái, élményei minket is megihletnek, és saját tapasztalatainkra emlékeztetnek. Az azonban gátolja a minőségi figyelem megadását, ha nem próbáljuk megérteni, befogadni, hogy a másik számára mit jelent az a probléma, élmény, amihez hasonló akár velünk is történt.
„Az semmi, nekem a múltkor a teljes IT-rendszer meghalt és nem 1, hanem 3 órányi munkám veszett kárba.”
3. Kéretlen tanácsadás
Mindenki szeret segíteni, kompetensen megoldást nyújtani a másik félnek, hisz kívülről nézve sok minden tűnhet egyszerűen megoldhatónak. Ami nekünk működött, ami a mi szemszögünkből a legjobb lépésnek tűnhet, az korántsem biztos, hogy a más életkorú/habitusú/tapasztalatokkal és erősségekkel rendelkező embernek is megoldás lehet az adott kihívására. Így sokszor be sem tudja a másik fél fogadni a jó szándékú tanácsot vagy épp az ellenkezőjét érjük el vele, mint ami a szándék volt és csak még rosszabbul érzi magát tőle.
„Én a helyedben erőt demonstrálnék, meg kell tanulnia, hogy hol a helye.”
4. Több információ kérése – itt kezdődik az igazi figyelem!
Arról tudhatjuk meg, hogy sikerül igazán adnunk a figyelmünket a beszélgetőpartnerünknek, hogy az elmondottakat hallgatva további kérdések fogalmazódnak meg a fejünkben a helyzetre, problémára, részletekre vonatkozóan. Azzal tudjuk a beszélgetőpartnerünket és a saját megértésünket is legjobban segíteni, ha ezeket nyitott (hogyan, milyen, miért? stb. kezdetű) kérdésekként megfogalmazva feltesszük.
5. Olvasás a sorok között (érzések, szándékok is, nem csak a tartalom)
Tanulható készség a figyelem olyan aktív szintre, a tartalmi elemeken túlmutató mélységűre való fejlesztése, amikor annyira rá tudunk hangolódni a beszélgetőpartnerünk adott helyzet kapcsán megélt érzéseire, szándékaira, szükségleteire, mintha magunk is „elmennénk” arra a helyre, ahol ő van épp. Természetesen a figyelem ilyen szintje energia- és időigényes, nem tudjuk tehát a nap minden percében biztosítani ezt, de a fontos munka és magánéleti helyzetekben érdemes így adni a figyelmünket a beszélgetőpartnerünknek, mert akár nehéz helyzet kezeléséről, akár a másik fél támogatásáról van szó, a magas figyelmi szintű beszélgetések új ajtókat nyithatnak ki, érzelmi megkönnyebbülést hozhatnak, miközben a kapcsolat maga is erősödik. Így például a fluktuáció-kezelés egy hatásos eszköze lehet olyan szervezeti kultúra kialakítása, melyben rendszeresen alkalom nyílik ilyen beszélgetésekre.
A cikk szerzője Barta Bea tréner, Action Learning Team Coach.
