Az embereknek számos szerepet be kell tölteniük egyszerre, megannyi szituációban helyt kell állniuk. A különféle kihívások lehetnek kisebb vagy nagyobb mértékűek, abban megegyeznek, hogy próbára teszik a testet és a lelket is. A mentálhigiéné eddig kevésbé ismert fogalma, a reziliencia pontosan azt fedi le, hogy mennyire gyorsan és pozitívan tudunk ezekre a változásokra reagálni. Mit kell tudni erről a képességről? Hogy történik a reziliencia fejlesztés? Ennek jártunk utána!
Mi az a reziliencia?
Maga a kifejezés latin eredetű, a resiliere szóra lehet visszavezetni, ami annyit jelent, hogy visszaugrik. Hogy miként köthető mindez a fogalomhoz? A válasz egyszerű! A rezilienciát úgy kell elképzelni, mint a rugónak azt a képességét, ami az összenyomást követően a formát képes az eredeti állapotába visszaállítani.
Mentálhigiénés vonatkozásban az alábbi módon magyarázható a reziliencia. Az emberek a munkájuk, a magánéletük során különféle nyomasztó helyzeteknek vannak kitéve, akárcsak a rugó, amit a két ujjunk közé szorítva szépen lassan összenyomunk. A stresszhelyzetek jönnek-mennek, az okozott hatásuk azonban bizonyos esetekben még igen sokáig megmaradhat. Az, hogy meddig, és hogy mennyire képes az ember nyomás alatt és után megküzdeni a kihívásokkal, az a reziliencia. Nem más tehát, mint a terhelhetőség és a rugalmasság összjátéka.
A kritikus szituációk gyakran érzelmileg nehéz helyzetbe hozzák az embert, melynek hatására csökkenhet az önbizalom, torzulhat az énkép, a világról alkotott kép és még folytathatnánk a sort. Amennyiben a reziliencia szintje magas, akkor az egyén tudja kezelni ezeket a torzulásokat, a helyén látja a szituációt és benne saját magát. Ennek köszönhetően a kihívásokkal könnyebben meg tud küzdeni és túl tud lépni rajtuk.
Ha azonban a reziliencia fejlesztésre szorul, akkor az ember nem tudja reálisan felméri önmagát, a helyzetet és a torzító körülményeket, nem tudja reálisan, a tudása és önismerete segítségével ellensúlyozni a negatívumokat. Ez hosszú, de akár rövid távon is felemészti az embert és komoly betegségek eredője lehet.
A nehézségekhez való pozitív alkalmazkodás a tanulható kompetenciák táborát erősíti, vagyis nem veleszületett. Az életük során az embereknek rengeteg szituációban helyt kell állniuk, mely során a reziliencia a jó gyakorlatoknak és a sikereknek köszönhetően fejlődni tud. Van, akinek ez ösztönösen megy, jobban ráérez, előfordulhat azonban, hogy valakinek támogatásra van szüksége, esetleg még élete során nem alakította ki a saját „megküzdési stratégiáját”, vagy csak szeretne ebben jobb és hatékonyabb lenni. Ilyenkor érdemes a reziliencia fejlesztésével tudatosan foglalkozni.
Kik a veszélyeztetettek?
A reziliencia fejlesztés bárki számára ajánlatos lehet, vannak azonban olyan tényezők, amelyek növelik annak fontosságát, hogy a témával foglalkozzanak. Ha például valaki egy folyton versengő, egymás ellen küzdő közegben dolgozik, akkor a gyakori összetűzések, az éles megpróbáltatások kikezdheti a belső szilárdságot.
Hasonlóan nyomasztó teher az is, amikor az alkalmazottak olyan elvárásokkal szembesülnek, amelyek a realitásokat messze meghaladják. A folyamatos elmaradás érzése, a konstans csúszások és az ezért járó retorziók szépen lassan felőrölik a dolgozót, különösen akkor, ha nem tudja helyén kezelni a körülményeket és a külső torzításokat nem tudja azonosítani.
A legveszélyeztetettebb csoportba azok a dolgozók tartoznak, akik a hierarchia két irányába vagy ellentétes érdekeket képviselő csoportok között állnak. Ilyenek például a divíziók vezetői, a team leaderek, a középvezetők. Ezek olyan szerepkörök, melyekben a lelkesedés és a motiváció könnyedén semmivé válik, az ember pedig felőrlődik abban, hogy a csoportok érdekeit kell összehangolnia, a két fél kritikáit fogadnia.
Ez különösen abban a tekintetben veszélyes, hogy amennyiben nem derül fény a problémára, akkor a reziliencia alacsony szintje miatt értékes munkavállalókat lehet elveszíteni, akik pusztán azért kényszerülnek váltani, mert nem bírják az ütköző szerepét.
Honnan tudjuk, hogy fejlesztésre van szükség?
Amennyiben a reziliencia fejlesztés indokolt, annak vannak jelei, melyeket érdemes idejekorán felismerni. Ha például az ember úgy érzi, hogy egyedül nem tud úrrá lenni egy kritikus helyzete, vagy egyszerűen csak szeretne ellenállóbb lenni, és jobban kezelni a stresszt, akkor mindenképp érdemes a fejlesztési folyamatba belekezdeni.
A válsághelyezeteket vezetőként sem könnyű megélni, a hatások feldolgozása és helyén kezelése érdekében érdemes szakember segítségét kérni.
Vannak bizonyos tünetek, melyek szintén azt jelzik, hogy valamit lépni kell. Ilyen például, ha az ember teljesítménye visszaesik, a kiégés tüneteit mutatja. A kisebb-nagyobb szabályszegések, a szorongó, félelemmel teli érzések megjelenése, a konstans negatív hozzáállás, a hangulatzavarok mind-mind azt kiáltják, hogy segítségre van szükség.
Ha valaki ezt felismeri akkor dolgozhat a reziliencia fejlesztésén. Nézzük, hogyan!
Hogyan lehet fejleszteni
reziliencia fejlesztésének egyik bevett módszere a tréning, mely során a résztvevők megtanulhatják, hogyan bízzanak saját magukban, hogy változtassanak a kellemetlen szituációkon. Képet kapnak arról, hogy a lehetőségeket miként tudják észrevenni, hogy tudnak élni velük.
Azok, akik belefognak a fejlesztésbe, olyan módszerekkel gazdagodhatnak, melyek segítségével a problémát kihívásokká tudják átalakítani, felelősséget tudnak vállalni és ha kell, akkor képesek segítséget is kérni.
A fejlesztési folyamat eredményeképpen az emberek bátorsága, önbecsülése megnövekedik, erősödik a lelki szilárdságuk. Sokkal tudatosabban állnak majd a feladatokhoz és a stresszkezeléshez, könnyebben működnek majd együtt másokkal és összességében nyitottabbak és pozitívabbak lesznek.
A reziliencia bár kevéssé ismert fogalom, jelentősége nem vitatható. Evidens, hogy emberek a testi állóképességű javítására törekednek, ezért edzeni járnak, egészségesen étkeznek. A lelki szilárdsággal foglalkozni azonban nem ennyire magától értetődő. Szerencsére ma már számos kiváló eszköz és tréning létezik a reziliencia fejlesztésére, melyek igen hatásosan hozzájárulhatnak az önértékelés, a határozottság növeléséhez és összességében az eredményességhez.
A HR Partner Consulting reziliencia programjának fókuszában az érzelmi ellenállóképesség erősítése áll. Áttekintjük, hogy a rugalmas ellenállóképesség milyen elemekből áll és hogyan fejleszthető, mindezt úgy, hogy a résztvevők egyedi problémáiból indulunk ki. Olvass részletesen a reziliencia programról!
